Míg olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek...

Az mondja Isten az Ő Igéjében : '' ...és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.'' Máté 18:3  Annyiszor gondolkodtam már ezen. Milyenek kell legyünk? Naivak? Lehetünk néha inkább naivak, minthogy okoskodjunk egy csomót talán más kárára. Hiszékenyek? Minden tekintetben mélyen, tökéletesen 100 százalékban megbízni az Atyában. Milyen is egy kisgyermek? Szeret! Megbízik szüleiben! Elfogad! Nem okoskodik! Kinevet, de a másik pillanatban ugyanúgy szeret! Az óvodában, ahol dolgozom sokat tanulhatok a gyerekeimtől. Lenne éppen elég dolog amiért szomorkodjanak, panaszkodjanak ( nagy részéhez képest mi palotákban lakunk, fejedelmi ételeket eszünk, pompás ruhákba öltözünk, szerető családjaink vannak), de mégis sokan olyan kis mosolygósan toppannak  be az ajtón, nevetve néznek a holnap felé. Nem aggodalmaskodnak. Igyekeznek megragadni minden alkalmat, amikor szeretetüket kifejezhetik. Akár azzal, hogy felemelik neked a széket ami kiesett alólad, odahozzák neked a füzetedet, összeszedik a játékokat csakhogy a kedvedben járjanak, rád mosolyognak, megölelnek, stb. Oh bárcsak nyitott szemmel járnék és tanulnék én is tőlük. Nem csak nekik van szükségük arra hogy tanítsam. Ej ha tudnák, hogy sokszor nekem mekkora szükségem van az ők kis segítségükre.